Abstract & Overview
A középkori luxuskritika célja egy előírás-rendszer kidolgozása volt az emberek külső megjelenésének és életmódjának meghatározott korlátok között tartására. A fényűzést az egyház és a világi hatalom is szabályozni próbálta. A városok költségszabályozó törvényeikkel és a ruharendeletekkel a társadalmi rend fenntartását és a gazdasági stabilitást akarták biztosítani. Az egyház a hiúság, a hivalkodás, a bujaság és a tékozlás bűnét látta a luxusban, ezért ítélte el. A koldulórendek létrejötte új korszakot nyitott a fényűzés elleni harcban. A földi javak megvetése, a világi hívságok elutasítása remek kiindulópont volt a luxus elleni küzdelemben. A prédikátorok beszédjeikben bírálták a nők díszes viseletét, a pazar ünnepségeket, a fényes esküvőket. Azonban nem érték be ennyivel. A prédikáció eredményét lemérendő, minden beszéd végén lángra gyulladtak a hiúságok máglyái, ahol megsemmisültek a kárhoztatott luxuscikkek és a szerencsejátékok.A luxuskritika megoldást keresett a reneszánszban kialakult (politikai, társadalmi, gazdasági és hitéleti) válságjelenségekre. A koldulórendi szerzetesek az Isten által teremtett rend megtartását, az evangéliumi eszmény követését javasolták. Indítványuk azonban az életet itt a Földön élvezni akaró polgárok számára elfogadhatatlan volt, így csak átmeneti sikert arattak.